Karácsonyi készület – napi apostol és evangélium – Tit 1,5b-14; Lk 20,9-18

Tit 1,5b-14 Fiam Titusz! Városról városra presbitereket  rendelj, amint meghagytam neked. A presbiternek feddhetetlennek kell  lennie, egyszer nősültnek, s akinek hívő fiai vannak, nem kicsapongók  vagy engedetlenek. A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének,  feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem  iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább  vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek,  önmegtartóztatónak, aki helytáll a tanításnak megfelelő, megbízható  végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen inteni, s  azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni. Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló ember is,  főképp a körülmetéltek köréből. Ezeket le kell inteni, mert feldúlnak  egész házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem  kellene. Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: »A  krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.« Ez a tanúsátétel  igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a  hitben, ne hallgassanak zsidó mesékre, s olyan emberek parancsaira, akik  hátat fordítottak az igazságnak. Lk 20,9-18 Mondta  az Úr ezt a példabeszédet: „Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe  szőlőműveseknek, és elutazott hosszabb időre. Amikor eljött az ideje,  elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adjanak  neki. De a szőlőművesek megverték, és üres kézzel elkergették. Erre egy  másik szolgát küldött. Azok azonban azt is megverték, gyalázattal  illették, és üres kézzel elkergették. Erre egy harmadikat is küldött, de  azok ezt is megsebesítették és kidobták. Akkor a szőlő ura így szólt:  »Mit tegyek? Elküldöm az én szeretett fiamat, talán ha őt látják,  megbecsülik.« Amikor azonban a szőlőművesek meglátták őt, így tanakodtak  egymás közt: »Ez az örökös. Jertek, öljük meg, hogy miénk legyen az  örökség!« Aztán kidobták őt a szőlőből, és megölték. Vajon mit tesz  velük a szőlő ura? Eljön, és megöli ezeket a szőlőműveseket, a szőlőt  pedig másoknak adja.” Amikor meghallották ezt, így szóltak: „Semmiképpen  sem!” Ő azonban végignézett rajtuk, és ezt mondta: „Akkor mit jelent  az, ami írva van: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé  lett?« Mindaz, aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig  ráesik, azt agyonzúzza.” Tamás László görögkatolikus papnövendék előadásában