Böjti gondolatok – Nagyböjt 2. vasárnap

Nagyböjt 2. vasárnap Minden nap közelebb jutunk ahhoz a naphoz, amelyen Jézus Krisztus kereszthalálát ünnepli meg a keresztény világ. Egy kereszten meghaló ember kétezer évvel ezelőtt nem volt különös esemény. Ez a halál gyakori büntetés volt. Amit azonban szent Pál tanít ma erről a Jézusról, az elgondolkoztató és térdre kényszerít. Olyat látunk meg róla, ami a legnagyobb csodálatra késztet. „Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája. Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha. Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet? Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget. Mi Krisztushoz tartozunk. Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelező volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését, hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet először az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek.” Zsid 1,10-2,3 Az apostol a 101. zsoltár utolsó verseivel kezdi tanítását. Talán a babiloni fogság idején, a szorongatások között fordult vele az ember az eget és földet teremtő Istenhez. Isten a világ nagy változásai között örök és változhatatlan. Szent Pál a zsoltár szavait a Szentlélek irányítására Jézus Krisztusra, a Fiúra, a megdicsőült Messiásra vonatkoztatja. Ezzel őt olyan Istennek tartja, mint az Atyát. A Fiú az Atyával együtt részt vett, társa volt Atyjának a világ teremtésében. Jézus, a Fiú, mint Isten, akkor is létezett az Atyával, amikor még nem volt idő. Ő kezdetnélküli. Ezért ő örök és nem változhat. Istenen kívül a világban minden tökéletlen és változó és mulandó. Isten azonban, Fiával együtt örök és változhatatlan. Ez a Fiú jön majd a világért szenvedni, hogy amint a világ megteremtése isteni mű volt, a bűnbe esett világ megváltásának és helyrehozatalának is isteni műnek kell lennie. Isten az ő képére teremtette az embert. A bűnbe esett embert nem hagyta magára, de Istennek kellett a világra jönni, hogy a képet helyreállítsa. Így nézzem és becsüljem magamat, az embert. Szent Pál, tovább folytatva Jézusnak, a Fiúnak kiválóságát, összehasonlítja őt az angyalokkal. Talán ezt is szükségesnek látta az akkori körülmények között? Istennek kiváló, az embereknél kiválóbb teremtményei az angyalok, de csak teremtmények. Isten egyik angyalhoz sem intézte a zsidók szemében is messiásinak tartott 109. zsoltár szavait: Ülj, az én jobbom felöl, azaz: átruházom rád isteni hatalmamat. Uralkodjál ezzel a hatalommal, amíg minden ellenségedet meghódítom, és annak a kornak szokása szerint lábad fogja fejüket taposni, úgy állsz rajtuk, mint egy zsámolyon. Az angyalokat nem uralkodásra teremtette Isten, amint a Fiú uralkodik, hanem szolgálatra. Azokat az embereket kell szolgálniuk, segíteniük céljuk elnyerésében, akik az üdvösségre törekszenek. A Fiú, Jézus Krisztus, kiválóbb az angyaloknál, hiszen Isten, és nem teremtmény, minden teremtménynek Ura, és nem szolga. Ha Jézus Krisztus minden teremtmény Ura, akkor számunkra is az. Mi pedig örüljünk lélekben, hogy a mi Urunk valóságos Isten.