Böjti gondolatok – Nagyböjt 1. szombat

Nyíregyházi Egyházmegye - A podcast by Nyíregyházi Egyházmegye

Nagyböjt 1. szombat Kinek tartják az emberek az Emberfiát, őt, Jézust – kérdezte meg egykor tanítványait. A tanítványok az emberek vélekedéseivel válaszoltak. Szent Péter apostol volt az, aki Isten válaszát mondta el, Jézust Isten fiának nevezve. A zsidókhoz írt levél első fejezetében, az 1-12. terjedő apostoli tanításban ugyan emberi véleményeket nem hallunk, Szent Pál Isten kinyilatkoztatása alapján tanít Jézus személyéről. Szent Pál, mivel zsidó-keresztényekhez ír, a két szövetség összehasonlításával kezdi tanítását, hogy kiemelje Jézusnak: a Fiúnak méltóságát. Régen, a különféle időkben, Isten sokféleképpen szólt, adott kinyilatkoztatást népének, hol a pátriárkák, hol a próféták által. A „legutóbbi időkben”, azaz a jelen időben, amelyben az akkori emberek éltek, saját Fia által szólt hozzájuk. Fia az emberré lett Fiú, emberi szavakkal mondta el Isten kinyilatkoztatását. Szava végérvényes kinyilatkoztatás, mást nem lehet már várni. A Fiúról nem elvontan tanít, hanem elmondja fönséges tetteit. A Fiú, amennyiben ember, minden teremtménynek örököse, azaz Ura. Isten általa teremtette a világot. Jézus, mint az örök Isten dicsőségének kisugárzása, a láthatatlan Atyának látható képmása, hatalmának szavával fenntartja a világot, megtisztította az emberiséget a bűntől. Mint ember is, Isten jobbján ülve részt vesz a világ kormányzásában. Nekünk, keresztényeknek, akik Jézusban hiszünk, őt szeretjük, Neki szolgálunk, és őt Istenünknek tartjuk, ilyen örök, emberszerető Istenünk és Urunk van. Ez lelkileg boldoggá tesz. Az apostol tanításának második részében, Jézus személyét az angyalok mellé állítja összehasonlításul. Esetleg egy köztük létező „angyalkultusz” ellensúlyozására? Jézusnak nagyobb a méltósága, mint az angyaloké, mert neve is különb azoknál. Szent Pál olyan zsoltárverseket idéz, amelyeket Istenről írtak le, ezeket mind a Fiúra: Jézusra vonatkoztatja. A 2. zsoltárban Isten Jézust ma született fiának nevezi. Ezt egyik angyalról sem mondta el Isten. Szent Pál, egy eredetileg Salamon királyra vonatkozó mondást is Jézusra vonatkoztat: „Én atyja leszek, és ő fiam lesz.” (2Kir 7,14) Amikor majd ismét bevezeti elsőszülött Fiát a földre, Isten azt rendeli el: imádják őt minden angyalai. Ez vonatkozhat a Jézus születésénél megjelenő angyalokra. Vonatkozhat azonban az ítéletre eljövő Jézus angyal-kísérőire is. Az angyalokkal kapcsolatban Isten a 103. zsoltárban azt mondja, hogy velük úgy rendelkezik, mint a természet erőivel: a villámmal és szélvésszel. Bármilyen nagyok is az angyalok, őket méltóságban magasan felülmúlja a Fiú: Jézus Krisztus. Mi is mindennél nagyobbnak tartjuk őt, és úgy imádjuk, tiszteljük. Szent Pál most tanításában újra a Fiú felé fordul az angyalok személye után. Tanítását az Ószövetségben elhangzott, Istenre vonatkozó kijelentések Jézusra való vonatkoztatásával folytatja. A 44. zsoltárt Isten ószövetségi népe messiási zsoltárnak tartotta: a jövendő Messiás személyét látták benne. A zsoltár Isten trónjának, uralkodásának örökkévaló voltát emeli ki, aztán azt, hogy az igazság vezérli uralkodásában. Az Isten tehát a Fiú trónját megszilárdítja, örökkévalóvá teszi, hogy, mint igazságos király uralkodjék. A 101. zsoltárban a szent szerző Istent, mint a világ teremtőjét mutatja be. Isten teremtményei, mint teremtmények, mindnyájan változnak, elavulnak, mint a ruha. Isten azonban ugyanaz a változások között, évei nem fogynak el, azaz örökkévaló Isten ő. Ugyanezeket a kijelentéseket Szent Pál Jézusra, a Fiúra vonatkoztatja. Akit az apostol már előbb a világ teremtőjének mondott, most megerősíti örökkévalóságát is. Hogy az egyes feltünedezett szekták mit tartanak Jézus Krisztusról, azzal nem foglalkozunk. A Szentírás isteni szavai eléggé meggyőznek az ő istenségéről.